Kedves András,

Ülök a fotelemben ezen az amúgy is borongós szeptember eleji napon, és szomorúan olvasom a nekem címzett írásod, amihez még az arcodat sem vállaltad. A kedvem ettől még komorabb, azon gondolkozom, miért mindenben a hibát kell keresni. Soha nem kaptam még nyílt levelet, de ha ez hasonló élményekkel jár, akkor nem is szeretnék.

Örülök neki, hogy színészként említesz meg a leveledben, ezek szerint megmaradtak emlékedben az alakításaim. Azok az alakítások, ahol voltam főszereplő, de ha úgy hozta a sors, akkor mellékszereplőként segítettem a darabokat. Tudom, hogy milyen érzés, mikor nem te vagy a főszereplő, de azt is tudom, hogy ez az érzés ugyanolyan pozitív energiával tud feltölteni. Nekem most egy kicsit olyan érzésem van, mintha azt kérnéd rajtam számon, hogy miért nem te vagy a főszereplő.

András! Ne haragudj, de fel kell, hogy világosítsalak: ezen az eseményen sem te voltál a főszereplő. Te akkor végzed jól a dolgod, ha nem akarsz állandóan főszerepbe kerülni. Ugyanolyan közkatona kell, hogy légy, mint bármelyik másik ember, aki megpróbál valamit is tenni a magyar golf népszerűsítése érdekében. Félreértés ne essen, senki nem akarja elvitatni előled az érdemeidet, de szerényen is lehet sikereket elérni, arról nem is beszélve, hogy a verseny létrejötte nem csupán egy embernek köszönhető. Először is ott vannak az elődeid, akik megalapozták a sikert. Ott van a sok-sok ember, akik önkéntesként segítették a munkádat, ott vannak a pályamunkások, a tulajdonosok, a szponzorok, akik nélkül nem működhetett volna az egész. (Egyébként az általad említett rendezvényen azért nem vettem részt, mert nem kaptam meghívást. Másrészt a golfos újságírók számára is példátlan feltételeket állítottak, mellyel nem kívántunk élni, így a helyszíni tudósítást másképp kellett megszervezni. Ennyit a kommunikációtokról!)

A European Young Masters örömteli esemény volt az itthon golftársadalom számára, ám a főszereplők jelen esetben Európa legjobb fiataljai voltak, és nem mások. Ha végiglapoztad az ingyenes mellékletet – azt a kiadványt, amit IDE kattintva bárki elérhet, és azt a kiadványt, amit saját ötlet alapján, saját erőből hoztunk létre, mindenféle szövetségi támogatás nélkül – akkor láthattad, hogy ez egy képes összefoglaló, ahol rögtön a negyedik oldalon ott állsz az EGA képviselőivel, miközben a polgármester úr és a balatoni klub elnökével megnyitják a rendezvényt. (A kép megnagyítható, továbbküldhető.) Ha továbbmész, és alaposan megnézed az összes képet, akkor láthatod, senkit nem sztároltunk, senki nincs ott minden oldalon. Ez a verseny igenis a fiatalokról szólt, és az eddig összes visszajelzés azt erősítette meg, hogy mindenkinek tetszik a melléklet, semmiféle kifogással, panasszal nem éltek az olvasók. Azt pláne nem feltételeztük, hogy a Magyar Golf Szövetség elnökét szomorúvá teszi az a tény, hogy egy ilyen gyönyörű kiadvánnyal népszerűsítjük a hazai rendezésű golfversenyt, hiszen a mellékletet az összes résztvevő csapat megkapja, valamint közel 30 ezer magyar olvasónak (miközben tudjuk, hogy nincs ennyi magyar golfozó, de így is próbálunk tenni e szép sport népszerűsítése érdekében) és egyéb külföldi szövetségeknek, golfmédiáknak is eljuttatuk azt. Legalábbis nagyon bízunk benne, hogy ezzel a kis gesztussal hozzájárulhatunk a magyar golf hírnevének elterjedéséhez, és csak reménykedünk abban, hogy még sok hasonló rendezvényről készíthetünk majd ilyen mellékletet. (Mellékletet, melyhez jogtiszta képeket használtunk fel, hiszen a fotósunkat azért kaptátok meg fél áron, hogy a képeket mi is szabadon felhasználhassuk.)

Hogy ki mennyit tett a magyar golfért azt a történelem majd eldönti. Mint ahogy azt is, hogy ebben a történetben kinek jut a főszerep és ki lesz statiszta. Egyet azonban soha ne feledj: játszhatja valaki a Hamletet, ha aztán csak a sírásókra emlékeznek az emberek…

Kovács Titusz