Úgy gondolhatnánk, hogy bohóc élete csak a mókáról szól. Ám feladatuk, hivatásuk ennél sokkal fontosabb: segítenek azoknak, akik betegek vagy szomorúak, hogy elfelejtsék a gondokat, és jobb legyen a napjuk. Nincs ezzel másképp Galagonya Bohóc sem, aki a hétvégi golfversenyen varázsolt derűt a borús égbolt ellenére a Sonnengolf pályáján. Ő mesélt nekünk a hétvégi élményeiről, valamint a bohóc-lét vidám és komoly oldaláról.

Hogyan kerültél egy golfos jótékonysági rendezvényre?
Volt egy sajtófesztivál a Vörösmarty téren, ott ismerkedtem meg a Zsiráf és a Hungarian Golf magazin csapatával. Sokat beszélgettünk, és rögtön tudtuk, hogy együtt tudunk majd működni. Én elég sok jótékonysági rendezvényen veszek részt, így természetes volt, hogy egy ilyen golfos eseményen is ott a helyem. Megérte, hiszen nagyon tetszett a kezdeményezés, és a megvalósítás is.

Tudjuk, hogy Friesl Ottó tanítgatott golfozni. Hogyan tetszett a játék? Golfoztál már valaha?
Még sohasem golfoztam, de élveztem, és rettentő jól is ment! A tanár „bácsim” megjegyezte, hogy sose látott még bohócot golfozni, de azt mondta, bohóccipőben is zseniális voltam.

Mi volt a benyomásod magáról a rendezvényről? Milyen élményekkel tértél haza?
Fantasztikus volt a közeg, az emberek. A Csodalámpa Alapítvány képviselőivel nem nagyon tudtam beszélgetni, csak a gyerekekkel és családjaikkal. Rengeteg különleges, érdekes embert ismertem meg. Elszántan és lelkesen hajtogattuk a lufikat, táncoltunk az élőzenére, és mindannyian mindent kipróbálhattunk, amit csak szerettünk volna a golfpályán. Eddig nem tudtam, hogy a golfpályáknak van külön gyakorló része a hosszú ütésekhez és a rövid gurításokhoz is. Ezeken sokat játszottunk, edzettünk.

Tervezed-e, hogy kapcsolatban maradsz a golffal?
Elképzelhető, de mivel budapesti vagyok, fogalmam sincs, melyik golfpályát válasszam az elérhetőek közül. Zsirára nagyon szívesen visszamennék, ha hívnának valamilyen rendezvényre.

Hogyan telnek egy bohóc mindennapjai?
Én egy bohócközvetítő cég tagja vagyok, itt bohócműsorokat lehet rendelni magánrendezvényekre, szülinapokra. Ezen kívül október 11-én nyitjuk meg saját játszóházunkat, aminek a megnyitójára mindenkit szeretettel várunk. Ez egy különleges játszóház lesz, nem a szokásos dühöngő. Természetesen az önfeledt tombolásra is lehetőség lesz, de rengeteg értelmes programot szervezünk, úgyhogy napjaink igen eseménydúsak lesznek. Nagyon szeretek jótékonysági rendezvényeken részt venni, de az a probléma, hogy sok alapítvány, cég, intézmény gyanakvással fogadja egy bohóc felajánlását. Inkább tárgyi felajánlásokra számítanak, és félnek kipróbálni mást. Így bármily meglepő, sokszor nem kellenek az ingyen műsorok. Az emberek általában azt sem tudják felmérni, mennyi az értéke egy bohóc fellépésének. Nem tudják, mennyi energia és anyagi áldozat szükséges ehhez a szakmához. Hiába szerzett okleveleket, hiába képzett az ember – csak egy példa a lufihajtogatás, még számtalan más dologhoz értünk –, sokan nem értik ezt a szakmát. Ám én lelkesen és – talán nem elbizakodottság, ha azt mondom – jól is végzem a munkámat. Szó sem lehet gagyiról, én a minőségre törekszem…