23. nap: 100 km-en belül Santiágo




Tegnap este, vacsora és másnapra reggeli után kellett nézni, a hostel ahol laktam, nem tartalmazott vendéglátó egységet, cserébe komfortos, 4 fős szobák fogattak minket. Egy közeli étteremben töltöttem az estét, a helyi lakosok épp spanyol bajnoki meccset néztek. Maga a meccs nem volt számomra túl izgalmas, viszont a hangulat, amit a lokál-patrióták teremtettek, megérte az élményt.

Vacsora után bevásároltam a közeli kisboltban, biztosítva a mai bőséges reggelit.

Úticélnak a 31 km-re fekvő Castromaior települését választottam, bízva benne, hogy a legtöbb zarándok, az előtte 8km-re fekvő Portomarin-t választja.

Sajnos az időjárás bőséges esőt, vihart és erős szelet jósolt, ehhez képest, indulásomkor kellemes napsütés invitált az utam megkezdéséhez. Kellemes szellő és a nap sugarai, jókedvre derítettek, reméltem, hátha így marad. Mire az első domboldalra felkapaszkodtam, megérkeztek a sötét, barátságtalan felhők is. Szép lassan csepegni, kezdett, később már szakadt, ömlött a nyakamba a csapadék.

Ma sem ért váratlanul, tudomásul véve, haladtam a tehenészetek, fafeldolgozó üzemek, kisebb családi gazdaságok között.



Sarria hatása érezhetően megnövelte a zarándokok számát, sok “első napos” szenvedett az időjárás és az izzasztó emelkedők mászása közben. Sokszor eszembe jutott az első napom, ahogy én is kapaszkodtam felfelé és kétségbeesett pillantásokkal kerestem mások együttérzését a megerőltető körülmények miatt.

Az esô, néha pár percre elállt, aztán megújult erővel, még hevesebben, széllökésekkel csapott közénk. Haladtunk tovább, ősi erdők sűrűjében, ahol a fák sűrű lombjai enyhítették a szél és a viharos zápor erejét.

Közeledtünk a 100 km-et jelző mérföldkő felé, mely az “elsőnaposok” kivételével, sokunk számára nagy jelentőséggel bír, az út végének közeledtét jelenti. Az eső még mindig nem akart kegyelmezni, mintha dézsából öntötték volna. Egy apró, mindössze pár házat számláló településen, csalogató, meleget sugárzó kocsmánál, megálltam egyet szusszanni, ittam egy forró teát, és ettem két nagy szelet csokoládétortát, kell még az energia, hátra van még 22 km a mai szállásomig.

Egyszer csak megérkeztem a 100-as mérföldkőhöz, nem várt szivárvány, harangszó, de akkor tudatosult bennem, nemsokára megérkezem Santiago-ba. Eddig csak a megtett km-eket számoltam, nem foglalkoztam hátralévő távolsággal, messzinek tűnt a cél, hirtelen elérhetőnek és közelinek éreztem.

Csináltunk pár képet, megöleltük egymást, az éppen ott járó zarándokokkal, mindenkit megindított, ennek a kődarabnak a látványa. Pedig csak egy szám, egy földrajzi mértékegység, azonban 670 valahány megtett km után sokkal többet jelentett mindannyiunknak. Sétáltam tovább, párszáz méter után, elöntöttek az érzelmek, feltörtek az elmúlt 3 hét történései, élményei, találkozásai, beszélgetései. Nem érdekelt a hideg az eső, elöntött a boldogság meleg érzése. Szinte deliriumos állapotban haladtam tovább Portomarin városa felé. Akkor tértem újra magamhoz, mikor megpillantottam a település előtt kanyargó, festői szépségű folyót és az azt átszelő hidat.

Ekkor éreztem újra, még mindig szakad eső és fúj a szél. A látvány lenyűgözött, pár percig álltam az esőben és gyönyörködtem a panorámában. Egy nagy széllökés újra kijózanított, már csak 8 km van a mai távból hátra, a szél annyira felerősödött, vízszintesen ostromolt a csapadék. Nem törődtem vele, még mindig fűtött Santiago közelsége. Hiába az extrém időjárás, mentem előre, egyik láb a másik után, semmi sem akadályozhat meg, nemsokára beérek Castromaior falujába.

Egyik zarándokot, hagytam le a másik után, szaporáztam lépteim, délután 5-re be is futottam. Egy szigorú, morcos néni fogadott, csak az érdekelte, ne vizezzek össze semmit, és minél gyorsabban fizessem ki a napi szállás árát. Mosolyogtam rá, megöleltem, kapott egy puszit, nem tudott mit kezdeni vele, de utána egy kicsit megenyhült, kedvesebbé vált.

Egy hosszú, érzelem dús, boldogsággal, hálával teli nap, átlépve egy szimbolikus mérföldkövet. 3 napi járóföld és beérek Santiago-ba. Ma eldöntöttem, Finisterre-ig, az eredeti zarándokút végéig meg sem állok.


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés