Varga Adél: Az én Caminóm




2015-ben egy majd 15 éves, régi álmom teljesült, amikor megjárhattam a magam Camino-ját. Eredetileg egy könyv inspirált, amit még az egyetemen olvastam. Majd az életem úgy hozta, hogy évekkel később újra megéreztem az „ÚT” hívását.

Akkor a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknál dolgoztam, így ha nem is a teljes, 1 hónapos „Francia útra”, de egy 2,5 hétre elengedtek a munkahelyemről, így Leontól Santiago de Composteláig zarándokolhattam. Rá fél évre pedig lejártuk barátnőmmel a magyar szakaszt is Budapesttől – Lébényig.




Hiába telt el 4 év, alig halványultak az élmények, és a mai napig hálás vagyok értük. Ahogy a barátnőm mondta: olyan, mintha azok a sárga nyilak, amik útba igazítottak minket, továbbra is mutatnák az utat.



Mindig nagy örömmel és mosollyal a szám sarkában olvastam Kovács Andris beszámolóját a Hungarian Golf Magazin oldalán. Az El Caminonak a mai napig vannak tanításai, amik nem kopnak. Sokszor megtörténik velem, hogy egy szituációban eszembe jut egy caminós történet és még most is van mondanivalója a számomra. De miben rejlik a Camino különlegessége? Az egyszerűségben.


Leegyszerűsödik az élet és a figyelem, a fókusz áthelyeződik. Megindul az utazás önmagunkban is.  Szavak, amik jellemzik? Hmm… letisztultság, önzetlenség, ítélkezés mentesség, hit, „mindenEGY”…

Az apróságokban van a titok: a száraz cipőben, a hideg vízben vagy épp meleg levesben, egy kedves szóban, és a kitartásban. Utam elején röviden megfogalmazta egy házigazdánk: „Ti mind gyalogló meditálók vagytok”. Azt hiszem ezt a golfozók is értik, hisz ők is hasonlót csinálnak a golfpályákon, hiszen a golf is egy életre szóló önismereti játék.



banner ugynoksegi v2 260px

Keresés