Nyugodj békében, dr. Komjáthy Attila!



IN MEMORIAM

Megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy 75. életévében elhunyt sporttársunk, dr. Komjáthy Attila, a Mérték Építészeti Stúdió alapítója, és az Építész-Mérnök Golf Kupa megálmodója. Megrázó ez a hír mindannyiunk számára. Isten veled Attila!





Így búcsúzott el tőle családja, barátai és pályatársai:

Varga Csaba

Kedves Családtagok, barátok, pályatársak.

Egy nagyszerű ember búcsúztatására jöttünk el, elköszönni Attila barátunktól.

Történetünk nagyon régmúltban kezdődött. Egyidősek vagyunk és egy időben jártunk a Műegyetemre ő az építészkarra én a mérnökkarra…..
Mint egy 25 éve kerültünk közelebb egymáshoz mégpedig a kulturált szabadidő eltöltés és a sport vonatkozásában.

Mindketten golfozni kezdtünk Tatán az Old Lake Golf Klubban. Nagyszerű kapcsolat alakult ki a klub tulajdonossal, a Bábos  családdal  Attiláékkal és velem is .

Hetente találkoztunk játszottunk, versenyeztünk és az együtt töltött idő alatt mély barátság alakult ki közöttünk, de nem csak közöttünk erősödött a kapcsolat, hanem családtagjaink, fiaink között is.

Persze a sport mellett mindig előjött szakmai kötödés is. Együtt dolgoztunk az ÉVOSZ elnökségében ,az építészmérnök  tervezők, kivitelezők és az egész építőipar jobbításán.

Attila kreatív, impulzív ember volt, rendre új és új gondolatokkal, javaslatokkal, igazgatta közös munkánkat.

A golf játékba is bevitte a szakmát. 20 évvel ezelőtt az azóta már hagyománnyá vált és évente megrendezésre kerülő építészmérnök golf kupa kitalálója és alapító tagja volt. Volt olyan verseny ahol az egész szakmát megmozgatta, 400 vendég  volt Tatán a golf klubban.
 

A sok együttes játék, gondolkodó szimpátia, külföldi kirándulásokat, versenyeket eredményezett.
Marokkó, Török Riviéra, Dél-Spanyolország nagyszerű partjain játszottunk együtt és gyönyörködtünk az olaszok, csehek ragyogó építészeti környezetben kialakított helyszíneken.

Attila fantasztikus belső erővel rendelkezett, láb amputációja utáni hetekben.– januárban – beszélgettünk a kórházban és azt mondta nekem, hogy ő tavasz elején  már golfozni fog …. Tatán, és így lett felépült és május elején a golf klubban játszott.

Barátságunk alatt sok pontban az általa gerjesztett személyes élmény, tapasztalat, gondolat épült be személyiségembe. Sok köszönet érte.
Mindig az emlékembe és szívembe zárlak.

Bálint Imre DLA
 
Kedves Attila!

Lám mennyien vagyunk melletted, körülötted, akik azért gyűltünk egybe, hogy felidézzük emberi-szakmai erényeidet, eredményidet, egyszóval az életedet.
1944 őszén Gutatöttösön születtél, ami nem nevezhető az országközepének és mégis ….


Innen indulva ívelt életpályád országos magasságokba. Nem véletlen, hogy az általános iskola után, 1958-62 között az Ybl Miklós Építőipari Technikum I-IV C. osztályába jártál, ahonnan egyenes út vezetett a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára.  Ebben az időben rendszeresen sportoltál a Vasasban. Gerelyvetésben ifjúsági bajnok voltál, míg a technikumban hátvéd a kézilabda csapatban.

1967-1987 között az Országos Műemléki Felügyelőségen, egyre magasabb beosztásban, tetted a dolgod.   1972-ben „belecsöppentél” a Fiatal Építészek Köre (FÉK) második ciklusába. Ide kemény, tehetség orientált felvételi után lehetett csak bejutni, csupa ambiciózus, jókedélyű építész közé.

Mi itt találkoztunk először és töltöttünk el két felejthetetlen, „posztgraduális” évet. Hallgattuk az előadásokat, végig utaztuk az országot, ismerkedtünk a szakmánkkal, hivatásunkkal. Mestered Makovesz Imre volt, kell ennél több?

Az OMF-ben már igazgató helyettes voltál, mikor a rendszerváltás szele meglegyintette országunkat, téged pedig 1987-ben a Mérték Építészeti Stúdió Kft. megalapítása felé sodort, mint később kiderült, szerencsére.  Megszerzett szaktudásod, honismereted, kapcsolatrendszered, szorgalmad eredményeként, vállalkozásod hamarosan az ország egyik vezető cégévé nőtte ki magát.

Szerettél gyorsan dönteni, mert úgy vélted, hogy ha hibázol is, így lesz időd kijavítani. Humorod, emberséged sokat segített környezetednek.

Életed igen fontos időszaka kezdődött 1992-ben, mikor feleségeddel, Kremnicsán Ilonával létrehoztátok az Alapítványt a Honi Művészetért. Szerteágazó és mégis szintetizált gondolkodásod tükröződik e lépésedben, hiszen célod az ország kulturális közösségének megóvása, a építészeti ismeretterjesztés határainak tágítása volt.  Ez mind a mai napig is hallatlanul fontos.

Számos országos rendezvényt, eseményt támogattatok. Többek között a Művészetek Völgye rendezvényeit, a Hild konferenciát, könyvek kiadását, megrendeztétek a jövő nemzedéke számára a Világunk gyerek szemmel című, nagyszabású gyermekrajz pályázatot, és „Mire esély a művészet” címmel beszélgetésekkel egybekötött kiállítás sorozatot szerveztetek.
Ebbe a körbe tartozik az Ybl Egyesület megalapítása is, melynek erkölcsi, szellemi, anyagi mecénásai voltatok.




2010-ben alapítottátok az Ezüst Ácsceruza néven, azóta is futó, évenként kiadásra kerülő díjat, azon személyek számára, akik az építészet-, építőipar kiemelkedő eredményeit, nyomtatott, vagy elektronikus sajtóorgánumokon keresztül, minél szélesebb körben terjesztik.
Szakmai tevékenységed egyik első, meghatározó állomása Hollókő védelmének megalapítása volt. Számos, jeles szakember mellett nőttél bele ebbe a gondolati- történeti léptékbe, és mindez későbbi tevékenységedet is sok esetben fémjelezte.

Csak néhány példa az általad tervezett, sok tucat épületből, épület helyreállításból, műemlék helyre állításból:

Csaroda, Szabolcs, Őriszentpéter, Rudabánya, Gutatöttös műemléki templomai, Szalafő népi házai
2000-ben Park Plaza Hotel, Margitsziget – Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda rekonstrukció, Bank Austria Irodaház Díszterme, Ybl Palota átalakítás, rekonstrukció. 
2000 Art ’Otel, Budapest 1. ker. Bem rakpart 16-19.
2001-ben Madách Gardens, Gozsdu Udvar,
2002-ben Cézár Ház, Mammut 2. Bevásárló Központ,
2004-2011 Klotild Palota rekonstrukciója
2008-ban FVM Épület átalakítás, helyreállítás,

Munkáid során a megbízóiddal, társtervezőiddel, a kivitelezőkkel kiváló kapcsolatot ápoltál, ami a megvalósulás színvonalán le is mérhető.  Sokszor hallottuk Tőled: „ nem haragszom senkire, mert nincs időm megbocsájtani”

Mindezek mellett 31 jelentős kiadványod, cikked is megjelent.
Szakmai életutadat stabil családi háttér is biztosította. Kremnicsán Ilona építész, 54 éve feleséged, két fiatok Édesanyja, és öt unokátok körülöttetek nő fel. 
Kedves Attila, mindezt összegezve úgy érzem, nem hiába jöttünk össze, hiszen életed értékei mindannyiunk számára fontosak, ezek ápolása, továbbadása feladatunk. Ebből adódóan még vagyunk, Te is velünk vagy.
 
 
Ilike
 
Életed és életem emlékeit már nem együtt vetjük papírra. A hetvennégy évedet, hogy mondhatnám el percekben?
 - Édesanyád, Késmárki Ilona Tordán született, édesapád Komjáthy Oszkár Csallóközben, Füsön.  A második világháború alatt Kolozsváron találkoztak, összeházasodtak. Nyugatra menekülés közben 1944. szeptember 23.-án születtél meg Gutatöttösön, amelynek középkori templomát később a Te terveid alapján újították fel. Visszaköltöztetek Kolozsvárra, a rokonság ott maradt, a Te családod 1946-ban Budapestre telepedett át.  

Általános iskoláidat a XI., Köbölkút utcai iskolában jártad ki. A Vasas sportolója voltál és mindvégig szurkolója maradtál.  
-  Az Ybl Miklós Építőipari Technikumba felvételire mindketten véletlenül mentünk, hiszen más-más szakmát képzeltünk magunknak. A sors adománya volt ez a véletlen, életutunkat megjelölve 1958-ban.  Az első látomásról így meséltél: ”Emlékezetemben sok kép maradt meg a felvételiről, de nem pergő filmként, hanem állóképként. Az egyik ilyen kép, hogy egy nagyon vékony, kicsi, hosszú haját egy copfba fonó, abban masnit viselő lány haladt az iskola főkapuja felé. A hóna alatt tartott rajztáblát alig érte át, így egy kicsit a rajztábla felőli oldalra dőlt, hogy átérje azt.” 
  -Ugyan ez a pillanat az én szememmel: „Hatalmas, komor épület sok korombéli diákkal várt. A rajz felvételit vezető tanárnak világítóan kék szeme volt. De már a világító kék szemek előtt észrevettem egy nálamnál érettebbnek tűnő fiút.  Jól fésült fekete hajával, élére vasalt nadrágú öltönyében, hófehér ingében úgy nézett ki, mint aki templomból- templomba jött.”   -
Szeptemberben azt figyeltem Ő is itt van -e az elsősök között.   Ott voltál, akkor tudtam meg a nevedet: Komjáthy Attila. Ettől a naptól vagyunk yblisták.
  1. július 18-án a „Marió és a varázslót” néztem meg Latinovics Zoltán főszereplésével. Hazafelé tartottam, találkoztunk a villamos megállóban, kértél egy forintot kölcsön, majd két óra múlva megkérted a kezem. Házasságkötésünkig minden napunk együtt telt, ezért nincsenek szerelmes leveleink. 1965. november 13-án összeházasodtunk.
Gábor fiúnk 1968-ban - majdnem a Te születésnapodon -, Miklós fiúnk 1970-ben született, mindvégig szeretve, féltve igényelted közelségüket.
1956-tól a Villányi úti szocreál lakótelepen szomszédok voltatok Cseh Tamással, reggelig tartó kanaszta partikat játszottatok, az indián táborban Vörösfenyő volt a neved, Kővágóörsön a dalok első hallgatója voltál.

Kolozsvárra nagyanyádhoz gyakran leutaztál családoddal, Koós Károly temetésén is ott voltál.
Mindig azt mondtad, intenzíven élni és intenzíven meghalni. Munkatempód, életmódod miatt 50 évet adtál magadnak, azzal az óhajjal, hogy legalább egy unoka születését megérhesd. Határtalan örömöd lelted mind az öt unokában, excel táblázatot készítettél 2038-ig, a legkisebb unoka diplomaszerzéséig, tanulmányaikat megtervezve, segítve. Két nagy unokád diplomaátadásait is megérhetted.

Az 52 év munkával eltöltött időt csak külön kötetben lehet feldolgozni.  Neked a munka átfonta a barátságot és a családot, most név szerint nem sorolhatom fel a rokonokat, osztálytársakat, tanítványokat, munkatársakat, szomszédokat, akik mind barátok is. Ők tudták, hogy mindig számíthatnak rád, telefonodat nem hagyod sokáig csöngeni.

Öt évig kutattad édesapád őseit, megtaláltad és rokonokra találtál Rómában, Ljubjanában, Los Angelesben, Eilatban és Warwickban. Imádott édesanyádat egy éve veszítetted el.

Utolsó mondataid február 28-án ezek voltak: „Ilike, hogy szeretem a fiaimat, mind az öt unokának egyformán….” Ezután már csak mi, a családod beszéltünk Hozzád, egymást erősítve, hogy biztos meghallod.

A sok fájdalomtól megszabadulni kegyelmi állapot, életednek utolsó öt hetét nagy harcosként élted meg, melyben a győztest a sors hirdette ki 2019. április 3-án, de Te még sem vesztesként távozol.
Attila, köszönöm a hűségedet, az együtt eltöltött szép színes éveket, életünk biztonságát, köszönöm, amit Gáborért, Györgyikéért, Miklósért, Krisztáért, az unokákért, Boriért,
Boldizsárért, Kristófért, Annáért, Julcsiért és értem megtettél! Legyen az emléked és az utad áldott!

Elengedtél, elengedlek.

 
 
Kerner Gábor
 
Kedves Attila!

Pár hete beszélgettünk és mint mindig megkérdeztem Tőled, „hogy vagy”?
A válaszod a szokásos volt, „jól, még élek”….. Azután – mint mindig – végigkérdezgettük a családot, majd folytattuk a hülyéskedést, ami már egy híján félszáz éve tartott.
Emlékszel? Valamikor 1970-ben kezdődött. Rudabánya, Hollókő, Csaroda, az Örség és még számtalan műemlék helyreállítása, felmérése, utazások, végtelen beszélgetések, viccek, ugratások, gyerekek, bulik, a Káli medencei ugar feltörése, nem is tudom felsorolni, mert ezer szál köt össze bennünket……


Mindig tanítottál és nem csak engem, hanem az összes közös barátunkat is, mert nagyon értettél az emberi kapcsolatokhoz, hisz soha sem feledkeztél meg senkiről, valahogy mindig ott kavartál, szerveztél közöttünk, mintegy összekovácsolva bennünket, de nem magunkról akarok írni, arról majd írjon más egy következő megemlékezésben….

Tényleg, mindig tanítottál. Emlékszel? Megkérdeztem egyszer (többször) Tőled, hogy „Attila, miért kell ezt vagy azt így csinálni, mikor azt másképpen is lehetne”? A válaszod rendszeresen az volt, „mert ez így helyes”…….Később általában kiderült, hogy valóban úgy volt helyes. Vagy örökbecsű mondatod volt az is, hogy „minden nap olvass el néhány oldalt és írj le tizenöt mondatot”. A mai napig gyakorolom, mert igazad volt!

Mint ahogy igazad volt egykori munkahelyünkkel kapcsolatban is. Igazi reformer voltál és ha hallgattak volna Rád, akkor még mindig létezhetne az intézményes műemlékvédelem. Az akkori vezetők, ahogy csak tehették, minden elképzelésedet megakadályoztak. Elhagytad az OMF-et és más mértékkel kezdtél el dolgozni, teremteni. Ebből az időből származik az a mondásod is, hogy okos ember nem dolgozik, hanem dolgoztat…..Tényleg, dolgoztatni is tudtál rendesen, miközben Magadat sem kímélted. A műemlékvédelemmel soha nem szakítottál, mint ahogy azokkal a kollégákkal sem, akiket részben te teremtettél és tanítottál. Mindig lehetett Rád számítani! Rengeteg mást is tudnék írni, de most sírva járom végig közös dolgainkat…..Majd legközelebb átbeszéljük……..

Csak még megkérdezem Tőled, „hogy vagy”? Most először az életünkben nem válaszolsz? Nem szép dolog Tőled, sőt szokatlan. Ezt nem is lehet már soha többé megszokni……

Isten nyugosztaljon, búcsúzom Tőled Barátom, magam és az összes volt munkatársad nevében!
 

Fábián László
(a Mérték Stúdió ügyvezetője)

A búcsú rövid és egyszeri-
Ahogy rövid és megismételhetetlen volt az a pillanat, amit Attilával együtt töltöttünk.
Már ma így tűnik…
Legyen az pár nap, 25 év, vagy több évtized. Együtt mentünk ismeretlen utakon, járatlan közegben és az egyszeri pillanatokban való jelenlét volt a legfontosabb. Mindenki azt érezte az ő pillanata a legfontosabb, legalábbis Attila mellett így tűnt.
Búcsúzunk Attilától!...

Család, Haza és az alkotás, az építészet, mint művészet.
Az Élet, mint művészet.
És ezek megvalósítása, a kommunikáció volt az, amiben  legmagasabbra állította a mércét.
Közösségalkotás, fáradhatatlan újrakezdés, a társak támogatása, örök jókedv és tudatos jelenlét minden pillanatban. Az intenzív élet.  – Ezek jellemezték.
Búcsúzunk Attilától,de a búcsú lehetetlen.

Bennünk ragadnak a lenyomatok, letétemények, amiket tőle kaptunk vagy tőle loptunk.
Derű, mosoly és bizalom.
Bizalom egy teremtő jövőben, ahol minden pillanat teljes és nincs kivétel, mindenki érdemei szerint boldog.
Nem búcsuzunk Attilától!...

Örökségünk az elkötelezettség, ahogy a kitűzött célért alárendelt mindent. A szenvedély és akarat, ahogy képes volt felemelni a Mérték Stúdiót, legfontosabb művét.
Aminek utódjaiként itt állunk hiábavaló szeretettel és tisztelettel.
Búcsuzunk Attilától!...

Megérkeztél Budapestre… Most továbbindulsz.
Mi pedig itt állunk.
Összeszorult szívvel.

A csöndben hallani véljük nevetésed…


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés