Átgázolt minden nehézségen a megtörhetetlen paralimpiai bajnok

 

Szigetvár 21 éves díszpolgára göröngyös utat járt be a tokiói csúcsig. Párizsig kitartana, közben a jogtudományokban is elmélyedne a paralimpiai úszóbajnok Pap Bianka, Milák kortársa. Cáfolja, hogy Kristófból hiányozna az alázat.

 

Szigetvár újdonsült díszpolgára, a paralimpiai úszóbajnok Pap Bianka úgy jött a világra, hogy a bal lábából hiányzott a vékonyka szárkapocscsontja. Sántikálva tanult meg járni, lábujjhegyen tipegve kellett lépkednie, hogy egyensúlyban tudjon maradni.

 

 

KISGYERMEKKÉNT ÚGYNEVEZETT ILIZAROV-MÓDSZERREL VÉGREHAJTOTT VÉGTAGHOSSZABBÍTÓ MŰTÉT SEGÍTETT RAJTA, DE NYOLCÉVES KORÁBAN ÚJABB BALSZERENCSE ÉRTE.

 

Családi síelés közben úgy esett el, hogy a léce nem csatolódott le a lábáról, emiatt aztán olyan kivédhetetlen trauma érte, amit éppen a helyreállított lába sínylett meg a legjobban. Azóta nagyon kell ügyelnie a lépéseire, főleg akkor, ha havas úton indul sétára, mert egyetlen rossz mozdulatnak is súlyos következményei lehetnek.

 

Velem született fogyatékosságom valójában csak másodlagosan köthető össze a síbalesetemmel, és ezt már régóta tisztázni szerettem volna – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 21 esztendős szigetvári sportolónő, aki 2016-ban paralimpiai újoncként második lett a 100 méter háton, idén Tokióban viszont előrelépve már aranyérmet vehetett át, „ráadásképpen” pedig még két ezüstöt is.


Még csak 12 esztendős volt, amikor szülői hozzájárulással Szigetvárról Budapestre költözött, és a nagymamája oltalma alatt önálló életet kezdett élni. Vállalkozó szellemű bátor kislányként új környezetre, úszóként pedig fejlődésre vágyott, és még csak fel sem merült benne, hogy a merész lépésével bajba is kerülhet, vagy rossz társaságba keveredhet. Már a szülővárosában is úszott, a fővárosban pedig a Jövő SC edzéseit látogatva igyekezett az eredményein javítani. A szigetvári Sasvári Lászlótól a tehetséggondozás legjobbjai közé tartozó Magyarovits Zoltán vette át a váltóbotot, aki most éppen Kós Hubertnek, ennek a kimagasló tehetségnek az útját egyengeti.

 

Amikor később Bianka kollégiumba költözött, váratlan nehézségekkel került szembe. Nem tudta kipihenni magát, a társaitól nem tudott nyugodtan aludni, sokat hiányzott az iskolából, és jó néhányszor a kora reggeli edzéseken is hiába vártak az érkezésére.

 

Soha nem voltam kicsapongó lány, sokkal inkább zárkózott és mértéktartó, de az a közeg lehúzott, és kizökkentett a megszokott életem nyugalmából. Az összevisszaságból másfél év után elegem lett, elköltöztem a koleszból, van egy kis lakásom, azóta egyenesbe kerültem, és újra a magam életét élhetem. Amilyent egy igazi sportolónak élnie kell.


Sokat tud Milák munkájáról


Egyidős Milák Kristóffal, az olimpiai bajnoktársával, akihez hasonlón a Duna Arénába jár edzeni, így ott azt is megtapasztalhatta, hogy a világcsúcstartó miként áll hozzá a munkához, hogyan változik a hangulata.

 

Merőben más típusú emberek vagyunk, de azt látom és hallom, hogy Kristóf ugyanúgy tud duzzogni, ahogy olykor én, aki, ha nagyon elfárad, vagy rossz napot fog ki, hisztizni is tud – folytatta a Vasas büszkesége, akinek Szabó Álmos az edzője. – Az számomra vitathatatlan, hogy Kristóf céltudatos sportember, és én azokkal is vitába szállnék, akik szerint nincs benne kellő alázat a feladatok teljesítésekor. Pusztán tehetséggel, de kellő elhivatottság nélkül hogyan lehetett volna a 200 pillangó világcsúcstartója, vb- és Eb-győztes, Tokió bajnoka?

 

Bianka nem titkolja, hogy az elmúlt években többször is a hitét veszítette, az előtte álló feladatokat csak fogcsikorgatva tudta teljesíteni, vagy megtorpant, és akkor pszichológusi segítségre volt szüksége, hogy a felkészülését eredményesen folytatni tudja.

 

Két nagy mélypont éppen a riói és a tokiói olimpia előtt zavart be, nem kizárt, hogy a túlterhelés miatt. Mindkétszer a bizonyítás vágya és a konokságom rántott ki a gödörből. Legutóbb például az nem hagyott nyugodni, hogy a 2021-es olimpia előtti világbajnokságon egyetlen századdal kaptam ki a londoni győztestől. Most viszont, hogy az aranyérmet én vehettem át, büszkén tekintek vissza az elmúlt öt esztendőre. A sok jó és szép mellett természetesen a rosszra is, mert bármit is éltem át, abból tanulni és erőt meríteni is tudtam. Valójában még a mai napig nem tudtam felfogni, hogy milyen csodák történtek velem Tokióban, miközben azt már gyorsan az agyamba véstem, hogy a következő nagy célom csak a párizsi olimpia lehet. Ki kell tartanom, de a regenerációra mindenképpen jobban kell figyelnem, és a vállfájdalmamtól is meg kell szabadulnom – mondta befejezésül Pap Bianka, aki azzal is sikeresebb ember szeretne lenni, hogy mielőbb elmélyedne a jogtudományok tanulmányozásában, ami újra egy nagy kihívás elé állíthatja.

 

 

 

 

 

 

Forrás: Index

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

 

 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés