Egy lábtörés miatt a futball helyett a golfot választotta



- Origo cikk

Elszántan küzd azért, hogy megtalálja a legtehetségesebb gyerekeket az általános iskolában, közben felnőtt golfversenyzőket oktat a helyes mozdulatokra az ország egyik legjobb profi férfi golfozója, aki sosem hagyná el a hazáját. Nem csak ő nyert meg mindent, amit lehetett, tanítványai is számtalan kupát megszereztek már. Legeredményesebb játékosa viszont a büszkesége, 16 éves fia, ifj. Sárközi Richárd, aki legutóbb a Horvát Junior Nyílt Bajnokságon bizonyította be, hogy édesapja kimagasló tehetségét örökölte.

Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor májusban beléptem az Academy Golf Club kapuján. Ön volt az, aki nyújtotta a kezét azzal, hogy bemutatja a golfot. Olyan élmény volt, mintha Hosszú Katinkával találkoztam volna az uszodában. Mikor jött rá, hogy golfozónak született? Focival kezdtem gyerekként. Ha volt szabadidőm iskola után, tanulás helyett inkább kimentem a focipályára, és olyan mozdulatokat gyakoroltam, amivel jobban tudok focizni. Játszottam a Vácban és egy-két NB I-es edzésen is részt vettem. 14 éves koromban a Fradi ifjúsági csapatából eljöttek megnézni.

Ki is választottak. Aztán eltört a lábam.

Emlékszem, ez egy vasárnap történt, a következő héten kellett volna elmennem a Ferencváros edzéseire, de nem tudtam, így az egész fuccsba ment. Aztán már féltettem is a lábam a gyógyulás után. Féltem az újabb sérüléstől, az ütközésektől, amivel a törés előtt nem volt problémám.

Eközben volt egy-két ismerősöm, aki akkor már 7-8 éve golfozott. Nagyjából annyi idősek, mint én. Úgy gondoltam, én is kipróbálom.


Mivel a katonaság után nem tudtam, mihez kezdjek, eldöntöttem, hogy elmegyek a Kisorosziban lévő golfpályára dolgozni. Úgy voltam vele, hogy megismerem a játékot, és ha tetszik, lesz időm gyakorolni, hiszen kint vagyok a pályán. Egy idő után már napi 12 órákat edzettem.

Kimentem én mínusz 8 fokban is, hogy sikeresebb legyek, és egyáltalán nem bántam meg, mert rengeteg tapasztalatot szereztem a kemény talajon, a kemény homokban. Kimentem nyáron is, 40 fokban.

Azt kérdezték, hova megyek, mondtam, hogy játszani. Meg is jegyezték néhányan, hogy nem vagyok normális, mire én közöltem, hogy az lehet, de szeretnék valamit elérni ebben a sportban. Alázat és gyakorlás nélkül semmit sem lehet elérni, nem csak a golfban, az életben sem.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor beleszeretett a golfba?
Igen, sétáltam egy lánnyal a Kisorosziban. Akkor már nagyon szerettem a golfot. Éppen csillaghullás volt. Balra mellettem a Pilis, jobbra a Börzsöny, előttem a Duna. Ránéztem az egyik hullócsillagra és azt kívántam, hogy én legyek a legjobb játékos, hogy profi golfozó lehessek.


Amikor 1994-ben elkezdtem amatőrként versenyezni, másfél évre rá a már 3 volt a hendikepem.

Ezt másnak két évtized alatt sem sikerült elérni.
Akkor már a golfklub tulajdonosa is felfigyelt rám. Azt mondta, elvisz külföldre, egy versenyre, ahol 154 játékos indul 28 országból, profik és amatőrök is. Én -1-et játszottam, amivel megnyertem a bajnokságot.

Akkor kezdtem csak el igazán sokat gyakorolni. Ennek eredményeként volt olyan, hogy Angliában 1750 emberből kilencedikként jutottam tovább.

Nagy játékosokkal találkoztam. Például Miguel Angel Jimenezzel, akit iszonyatosan szeretnek a spanyolok, mert szivarozik a pályán, úgy néz ki, mint egy igazi arisztokrata, és emellett nagyon sok hole in one-t ütött már életében, nagyon jól golfozik.

(A spanyol Miguel Angel Jimenez, aki a golfpályán is szivarozikFORRÁS: AFP/DON EMMERT)

De játszottam az ausztrál Adam Scottal is, aki az amerikai PGA Toursban is golfozik és Masters Tournamentet is nyert már, meg a brit Danny Willettel, aki három évvel ezelőtt megnyerte a US Masterst.

Edzőként pedig oktattam például Xzibitet, a rappert. Ide jött Magyarországra, és golfozni akart. Kijött hozzám és ütögetett kicsit.


Tudom, hogy tiszteli Tiger Woods-ot, vele is találkozott már?
Nem találkoztam. Amikor lett volna lehetőségem kimenni Amerikába, a menedzserem éppen azt intézte, hogy Thaiföldre utazzunk edzőtáborba. Odamentünk. Kijuthattam volna az Egyesült Államokba, ahol tudtam volna versenyeken, selejtezőkön indulni, de nem bánom, hogy nem mentem. Amerika nem nagyon vonzott, nem tudom miért.

Sokkal jobban szeretem Európát. Magyarországot is nagyon szeretem, nem is hagynám el.

Nemrég kaptunk egy levelet egy egyetemtől Miamiból. Azt mondták, figyelik egy ideje a 16 éves fiamat, aki nagyon eredményes mostanában. Őt elengedem Amerikába, oda megy, ahova akar. Hosszú Katinka is ott tanult, ezzel nincs is semmi baj.


Kétszer megnyerte a Magyar Nyílt Bajnokságot, ami nem kis teljesítmény, miközben a nagy világversenyeken is kiemelkedően teljesített amatőr szinten és profiként is. Ezeket a sikereket annak a hullócsillagnak tulajdonítja?
Dehogy, inkább az alázatnak. Bár hiszek abban, hogy föntről küldenek jeleket, a sportban, az életben, a párkapcsolatban is.

Nem itt tartanék, ha nem hinnék ebben és magamban.

Az embernek elsősorban saját maga számít. Ha erős a kisugárzása, rengeteget tud adni. Ez a legfontosabb az életben, és hinni abban, hogy ha odajön hozzám egy játékos, fel lehet építeni versenyzőnek.

Pontosan lehet látni, hogy mi valakinek a leggyengébb pontja, amit edzeni kell, de azt is látni, amit a legjobban csinál.

Ha nagyon jó rövid játékban, azt kell gyakorolni, mivel az rengeteg pontot hozhat neki, aztán már fel lehet fejleszteni a hosszú ütéseit. Ha valaki a hosszú ütésben jó, azt még többet kell gyakorolni, hogy még pontosabb legyen. Én így építem fel azokat, akiket edzőként elvállaltam.


Azon túl, hogy valakinek, mondjuk, már az első alkalommal ívelnek a labdái az úgynevezett driving range-en, ahol a hosszú ütéseket lehet gyakorolni, miből lehet megállapítani, hogy valaki tehetséges?
Abból, hogy milyen a mozgáskoordinációja és mennyire bírja a nyomást. Amikor gyerekekből kell válogatnom, például egy 25 fős osztályból, látom, melyik az a három fiú és három lány, akik eljutnak a döntőbe annál a versenynél, amelyet nekik szerveztem. A győztesek értékes nyereményekkel gazdagodnak, például komplett golfszettet nyerhetnek. Ezek a versenyek is segítenek abban, hogy meglássam, ki fog jól játszani.

Akit én kinéztem, azok maradtak is, jók vagy jók lehetnek, legyenek profik vagy amatőrök.

Nem mindegy, hogy egy játékos mit szeretne elérni ebben a sportban és nagyon sokat számít, hogy mennyi ideje van gyakorolni. Nem csak az a fontos, hány edzésen tud részt venni, az is számít, mennyi időt szán arra, hogy egyedül legyen a pályán.


Az edzésterveket is úgy állítom össze, hogy belekalkulálom, melyiküknek mi a terve, mennyi időt tudnak szánni önmagukra, vagyis az edzés mellett az önálló gyakorlásra.

Az egyik tanítványom 50 éves korában kezdett el hozzám járni 38-as hendikeppel. Már akkor rákos beteg volt, de csak azután kezdtünk el igazán komolyan edzeni, miután megműtötték. Amikor kiderült, hogy egy másik rák is kialakult nála. Már tolták a műtőbe, amikor megbeszéltük, hogy tűzze ki a célt: magyar bajnok lesz. Úgy állt hozzá, hogy el kell érnie, golfozni fog, újra velem fog edzeni a pályán, és eredményesek leszünk.

Egy évvel később második lett a magyar szenior nyílt bajnokságon, ez elképesztő eredmény. Ez a hit! Hinni kell abban, hogy jó úton járunk, hinni az edzőben és önmagukban is.

Önnek kik voltak az edzői játékosként, és ki tanította meg arra, hogyan kell ennyire jó edzőnek lenni?
Három edzőm is volt, egy magyar és két külföldi. Mindhárman nagyon nagy tapasztalattal bírnak. Tringer Lászlótól rengeteget tanultam oktatásban és játékban is.

Egyébként ő ahhoz is sokat tett hozzá, hogy Magyarországon is létezzen profi golf.

Malcolm Hampton is volt edzőm, aki 59-et játszott és Claude Grenierhez is jártam edzésre Ausztriába. Ez utóbbi a legjobb játékosokkal foglalkozott, akiket el is juttatott a European Tourra.


Játszani szeret jobban vagy edzőként dolgozni?
Az volt az álmom, hogy a PGA European Tour-on játszhassak. Szponzoraim is voltak már rá. Akkoriban jártam Dr. Vura Mártához, aki szerintem az ország legjobb sportpszichológusa. Azt mondta nekem, hogy igen, te oda el fogsz jutni, mert kitartó vagy és tehetséges, de neked nem ez az utad, hanem a tanítás. Mondom, oké, csakhogy én játszani szeretek.

Azt mondta erre, rendben, de sokkal többet tudsz adni azzal, hogy tanítasz. Most látom már, hogy miről beszélt. Megtaláltam magam a tanításban.

Csak versenyzőkkel foglalkozom, profikkal, amatőrökkel, gyerekekkel. Úgy állok hozzá, hogy aki hozzám jön, abból a maximumot fogom kihozni, az menjen versenyre, először hendikepmódosítóra, aztán ranglista versenyekre, meg magyar bajnokságra, és ha van rá lehetőség, nagy nemzetközi versenyekre is, legyen junior, felnőtt, nő, férfi vagy szenior kategóriába tartozó játékos. Emellett létrehoztam egy olyan programot, ami még nem volt Magyarországon, és amivel elhívtak a Garda-tóhoz havi 10 ezer euróért edzőnek. Én azt mondtam, köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele,

én magyar gyerekekből szeretnék versenyzőket nevelni.



Ennek köszönhetően több magyar általános iskolába eljutott a golf, ahonnan rendszeresen járnak edzésre a gyerekek. Ezt hogy érte el?
A szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskolában kezdtük a Sárközi Golf Schoolt. Most állapodtunk meg a kiskőrösiekkel, ahol közel 500 gyereknek beszéltem a golfról, aztán mindenki ki is próbálta. Nekem szerencsém van, mert mindkét gyerekem golfozik. Úgy döntöttem, és sehonnan sem kaptam erre támogatást, hogy bemegyek egy iskolába, ahová ezer gyerek jár, és leadok nekik nagyjából 16 órát heti rendszerességgel. Aztán kiválasztom a tehetséges gyerekeket, akik fejlődni fognak.

Ugyanis rájöttem, hogy csak akkor tudok a gyerekeimnek ellenfeleket kreálni, ha megtalálom őket, akik majd az enyémeket nyomni fogják abba az irányba, hogy nekik még többet kelljen edzeni, és így még jobbak lehessenek.

Nekem jó, ha a gyerekeimet megverik, mert még jobban össze kell szedniük magukat. Ricsi legutóbb a Horvát Junior Nyílt Bajnokságon ért el szép eredményt, ötödik lett.



Sokan úgy gondolják, hogy ez a gazdagok sportja, elérhetetlen, senki sem tudja megfizetni. Mit mondana annak, aki ebben a sztereotípiában hisz?
Ez a szocializmusban alakult ki, amikor mindenki dugdosta a pincébe, meg mindenhova, ha volt golfütője, mert ha meglátták, el is vitték. A golfütőt is, meg az embert is. Volt nekünk Európa-bajnokunk az első világháború előtt, aztán lekaszabolták a sportot. A tenisz valahogy feléledt, de valószínűleg a teniszezőkre is azt mondták, hogy sznobok, mert elegánsan öltöznek.

Minden golfpálya bezárt évtizedekre, eközben tőlünk alig 200 kilométerre Ausztriában golfoztak az emberek.

Egyébként Csehszlovákiában is voltak pályák, amelyek azóta is működnek, és ma már 100 évesek. Bár nyilvánvalóan ők közelebb voltak a nyugathoz, például Németországhoz, ahol sok golfpálya van, mint mi. A szocializmusban nálunk mindenki focizott, ment a grundra. Már egy ideje újra vannak pályák, de az megmaradt, hogy drága. Nem gondolnám, hogy annyira drága lenne.


A Magyar Golf Szövetség nemrég meghirdetett egy programot, amellyel azt szeretnék elérni, hogy minél többen megismerjék ezt a sportot.

Ez egy 30 ezer forintos kurzus ötször két órában, ami szerintem abszolút korrekt és megfizethető. Aki részt vesz egy ilyen oktatáson, utána egy hónapig ingyen golfozhat, és eldöntheti, hogy van értelme vagy nincs. Egyébként a tagság itt az Akadémia Golf Clubban Budapesten 180 ezer forint egy egész évre. Azt nem tudom, hogy mennyibe kerül egy doboz cigi, de szerintem van vagy ezer forint. Számoljuk ki, ha valaki napi egy doboz cigit szív, mennyit spórolna, ha golfozna! És mennyit tenne az egészségéért! De nem így közelítik meg, hanem úgy, hogy a golf drága. A cigi és az alkohol nem drága?

(Origo.hu; Fotók: Polyák Attila)

Versenynaptár

H K Sze Cs P Szo V
1
7
8
9
11
14
15
16
18
21
22
24
25
27
28
29
30
31



banner ugynoksegi v2 260px


zsirafmagazin hg re

 

joga ipaper header

Keresés