Dietrich Tamás, aki élete során számos sportban jeleskedett, a július elején, az Európai Szenior Golf Szövetség (ESGA) és a Lengyel Szenior Golf Szövetség rendezésében megvalósult 33. ESGA Super Senior Team Championship & Cup és a 6. Masters Team Trophy kalandjairól és tanulságairól számolt be magazinunknak.

Nemrég tértél haza Lengyelországból, ahol testvéreddel és csapattársaiddal részt vettél a hatvanöt és hetvenöt év feletti szenior játékosok részére szervezett kontinentális csapatbajnokságon. Milyen élmény volt elindulni ezen a nagyszabású golfviadalon?

A korábbi versenyekhez hasonlóan most is mindent megtettünk azért, hogy kiváló teljesítményt nyújtsuk. A nettó csapat a hetedik helyen végzett. Bár az első két napon kevésbé sikeres szereplést produkáltunk, a harmadik napon mindannyian kiváló egyéni eredményeket mutattunk fel, mindannyian hoztuk a hendikepünket, sőt, még meg is haladtuk azt.

Milyen körülmények között zajlott a verseny, milyen állapotban volt a pálya?

Sand Valley gyönyörű pályája számos kihívást és valódi hullámvasútélményt tartogatott a számunkra, ilyen sok homokakadállyal ellátott terepen még sosem játszottam! Az időjárás is megnehezítette a játékot, ugyanis az első két napon zuhogott az eső és fújt a szél, ennek ellenére tisztességesen helyt álltunk a megmérettetésen.

Milyen teljesítményt nyújtott a bruttó csapat?

Első ránézésre úgy tűnt, egyforma hosszúságú a nettó és bruttó csapat pályája, valójában azonban óriási különbség volt a két pálya között. A rendkívüli precizitást megkövetelő és igen technikás bruttó terep greenjeit nehezen lehetett olvasni, gyakran lecsúszott róluk a labda. Ennek ellenére a csapattagok könnyedén megbirkóztak a kihívással, amit Kovács Titusz és Horváth Joe harmadik napi szereplése is kiválóan illusztrált. Ezért aztán elégedettséggel vettük tudomásul, hogy a tizenkettedik helyen végeztünk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az első napon olyan hevesen ömlött az eső, hogy függőlegesen kellett tartanunk az ernyőt, hogy megvédjük magunkat. Úgy tűnik, a lengyelek szándékosan egy-egy nehezebb pályát szemeltek ki a versenyzők számára, de hát aki szenior fejjel úgy dönt, vállal egy ilyen intenzív megmérettetést, annak el kell viselnie a négy napon át tartó küzdelem kényelmetlenségeit. A bruttó csapat pályáján játszó, hetvenöt év feletti játékosokból álló csapat teljesítménye is említést érdemel, hiszen ők is a tudásuk legjavát nyújtották.

Mi volt az, ami kimondottan tetszett a verseny szervezésében, és mi az, amin még lehetett volna javítani?

Remek szállásunk volt, az eredmény közlése azonban hagyott némi kívánnivalót maga után. Rosszul esett, hogy a szervezők az első napi teljesítményünk alapján állították össze az utolsó napot. Ha a második napot vették volna figyelembe, nem kellett volna hajnalban indulnunk és valószínűleg még jobb eredményt érünk el az utolsó napon, bár az is igaz, hogy a zuhogó eső hátráltatta azt, hogy még többet hozzunk ki magunkból. Érdekességképpen megemlíteném, hogy a gyakorlónapon, ragyogó napsütésben a bátyámmal együtt negyvenhárom pontot szereztünk, pedig akkor még csak ismerkedünk a pályával! Hiába, ilyen a golf!