A magyar színházi és golfélet kiemelkedő egyénisége, Csomor Csilla a művészi lét kihívásairól és az életében bekövetkezett legújabb változásokról számolt be lapunknak.
Nemrégiben hallani lehetett arról, hogy a színészi munka mellett tanítani is kezdtél. Mi vezetett el ehhez az elhatározáshoz?
Valóban, az utóbbi időben egyre inkább az oktatás világában mozgok – de ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítottam volna a színpadnak. Már három éve tanítok színészmesterséget és beszédtechnikát egy középfokú művészeti gimnáziumban. Ez a kihívás annyira magával ragadott, hogy amikor tavaly szeptemberben az SZFE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közösen elindított egy színházművészeti tanári képzést, elhatároztam, hogy belevágok. Jelenleg a második szemesztert zárom, és egy hatvanoldalas tanári portfólión dolgozom – ez afféle pedagógiai önarckép, amelyben összegzem, milyen ismeretekkel gazdagodtam pszichológiai és módszertani téren, és hogyan tudom mindezt a tanításban kamatoztatni. Új dimenziók nyíltak meg előttem, ma már azt érzem, a tanítás az életem szerves részévé vált. A diplomával pedig szélesebbre tárulnak a kapuk: nemcsak középiskolában, hanem felsőfokú művészeti képzéseken is oktathatok.
Milyen változást hozott ez a fordulat az életedbe – emberileg és szakmailag?
Amikor három évvel ezelőtt hirtelen színház nélkül maradtam, gyorsan világossá vált, hogy nem várhatok tétlenül. Korábban is, amikor éppen nem volt szerepem, önálló színházi esteket hoztam létre, hogy továbbra is színpadon lehessek. Sajnos a szakmánk egyre belterjesebb, és külön nehézséget jelent, hogy az ötven feletti színésznőket nem kényeztetik a darabírók – a szerepek gyakran elkerülik ezt a korosztályt. Most az a célom, hogy átvészeljem ezt az átmeneti időszakot, és ha eljön az ideje, eljátszhassam azokat a komolyabb szerepeket, amelyek valóban hozzám illenek. A tanítás mindig is vonzott: annak idején kivételes pedagógusok segítették az utamat, boldog vagyok, hogy most én is továbbadhatom a szakmai tudásomat a fiataloknak.
A közönség hol találkozhat veled, milyen színházi munkáid futnak jelenleg?
Két saját előadásom van, mindkettő monodráma, mély és gondolatébresztő: az egyik Fráter Zoltán darabja, amelyben Dérynét alakítom, a másikban pedig Blaha Lujza életét dolgozom fel. Manapság inkább a könnyedebb műfajokat keresik a nézők, ezért tavaly még játszottam az Édes Rózám című darabban. Hiszek abban, hogy egyszer mindennek eljön az ideje. Ahelyett, hogy görcsösen keresném a lehetőségeket, a saját utamat járom – azt, amiről úgy érzem, hogy igazán az enyém.
Mi a helyzet a golffal?
Most a tanári portfólióm leköti minden figyelmemet, legalább június közepéig, így a golf egy időre háttérbe szorult – sajnálom is, főleg amikor látom, mennyi izgalmas verseny zajlik mostanában. A tervek szerint azonban a nyár második felétől újra ütőt ragadok, és teljes erőbedobással vágok neki a 2025-ös szezon utolsó hónapjainak.
Fotó: Pungor Luca
