Interjú Baldauf Lászlóval
Baldauf Lászlót a Magyar Kupán szerzett tapasztalatairól és európai utazásairól kérdeztük.
Nemrég zajlott Kisorosziban a Magyar Kupa, amelyen a hatodik helyen végeztél. Milyen élményt nyújtott az idei bajnokság?
Sok hibával indítottam a versenyt, hiszen az első négy szakasz után +7-re álltam. A tizenhetesen bogey-t, a tizennyolcason pedig dupla bogey-t ütöttem. Ha az utolsó két szakaszt par-ra hozom, dobogós helyezést érhettem volna el – így azonban +10-es eredménnyel kellett beérnem. Ennek ellenére fantasztikus élmény volt a játék, remekül éreztem magam. Olyan versenyzőkkel játszhattam együtt, mint Bartos Botond, illetve viszontláthattam golfos „kollégáimat”, többek között Koller Györgyöt és Bohács Zsoltot is.
Milyennek találtad a pályát?
Egy csodálatos állapotban lévő, széles fairway-ekkel és „ropogós” greenekkel tarkított, kiválóan előkészített pályán játszottunk Kisorosziban. Ugyanakkor valami lehetett a levegőben – nem születtek kiemelkedő eredmények, pedig mindenki kitett magáért. A sárga elütőről játszani általában kellemesebb élmény, de most még így is nehéz volt a játék. Elképzelhető, hogy egy tavaszi front is közrejátszott abban, hogy senki nem volt igazán csúcsformában.
Mi az, amiben úgy érzed, még fejlődhetnél?
Ha visszagondolok a teljesítményemre, egyértelmű, hogy a játék – különösen a puttolás – akkor ment jól, amikor koncentrált tudtam maradni. Amint lankadt a figyelmem, szétesett a játékom. Olyan érzésem volt, mintha még mindig aludnék.
Hogyan telt a tavaszi időszak? Merre jártál, mit csináltál?
Tavasszal meglátogattuk a fiamat és az unokáimat Franciaországban – két hete jöttünk haza. A fiam már vezetőhelyettes a helyi golfklubban, és jelenleg amatőr játékosként versenyez. A családdal töltött idő után Zágrábba utaztam, ahol egy remek, tizenkét fős magyar csapat jött össze a Horvát Nyílt Bajnokságon. A versenypálya rendkívül technikás volt – bunkerek, vízakadályok, fák és problémás szakaszok tették próbára a tudásunkat. Nehéz, de egyben felejthetetlen kaland volt.
Fotó: TÁTRAI BÉLA
