Morgan Pressel is azok között volt az LPGA legutóbbi tornáján – amely egyébként a szezon második major versenye volt -, akiknek megvolt a lehetőségük a győzelem megszerzésére, de az utolsó napon semmi nem jött össze, a playoff pedig elmaradt.
Morgan Pressel több szempontból is dühös lehet magára, hiszen ott volt a kezében, vagy inkább az ütőjében a lehetőség. Az év második major tornája volt terítéken a múlt héten, és az amerikai nagyon jó pozícióból kezdhette meg a zárónapot. Pressel azonban sokat hibázott a negyedik játéknapon, 75-öt játszott, és végül egyetlen ütéssel lemaradt a playoffról. Amennyiben a golfozó kicsit jobban koncentrál az utolsó napon az idei Wegmans LPGA Championshipen, lehet, már kétszeres major bajnoknak mondhatná magát. Persze, a sportban nincs ha, így ezzel az eshetőséggel nem is érdemes foglalkozni.
A következő hetekben számos nívósabb torna vár majd a hölgyekre, a pozitív élmények pedig mindenképpen kellenek majd, hiszen ebben az esztendőben még egy Solheim Cup is terítékre kerül majd. A pontokra tehát ebben az esztendőben még inkább szükség van, a konzisztens játékra pedig ugyancsak nagy az igény, főleg a kapitányok részéről.
Meséld el, mit érzel most?
Hogyan is összegezhetném? Úgy értem, természetesen csalódott vagyok, de hosszú ideje ez volt az első olyan torna, ahol versenyben tudtam maradni, aminek nagyon örülök. Elégedett vagyok azzal a játékkal, amit ezen a héten produkáltam. Voltak lehetőségeim, de semmi sem jött össze. Ilyenek bárkivel előfordulhatnak.
Mikor fognak kiütközni a hét pozitívumai számodra? Mikor fogod úgy érezni, hogy jól teljesítettél ezen a héten?
Már most is úgy érzem egyébként. Jónak ítélem meg a héten mutatott játékomat. Már csak néhány sikeres puttot kell még beépítenem a játékomba, illetve ezeknek a számát kell gyarapítanom.
Morgan, az évnek azon szakaszában tartunk, amikor már nagyjából összeáll egy golfozó játéka. Még van hátra néhány major verseny és persze a Solheim Cup is. Milyen érzés egy jó hetet zárni annak tudatában, hogy még számos nagy megmérettetés vár rád ebben az évben?
Igen, abszolút. Imádok Arkansasban játszani. Ez lesz a következő torna helyszíne. Az ottani golfpálya például tökéletesnek mondható az én szempontból. Nagyon jó, hogy ezzel a versennyel indítjuk a nyarat, mivel nagyon szeretem ezt a tornát.
Korábban egyébként már jártál az idei Wegmans LPGA Championship pályáján. Az utolsó 18 szakaszon előjöttek a régi emlékek?
Azt hiszem, hogy most sokkal jobban játszottam, mint bármikor előtte. Nem hiszem, hogy ideges voltam, de úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy nem a terveim szerint alakultak a dolgok, teljesen nyugodt tudtam maradni a torna végéig.
Hamarosan itt egy újabb major verseny. Már itt van a nyakunkon a US Women’s Open. Azt mondtad, hogy idén már játszottál a Sebonack pályáján, mégpedig nem is rosszul. Miért illik hozzád ennyire ez a pálya?
Nos, azt hiszem azért, mert ez a pálya hatalmas greenekkel rendelkezik, amely a játékosoktól biztos rövid játékot követel meg. Mint minden Open, a fairwayek és a greenek nagyon fontosak, és mivel az elmúlt időszakban elég sokszor megfordultam a Sebonack pályáján, némi ismerettel rendelkezem, amit szerintem az előnyömre tudok majd fordítani. Az információk birtokában talán biztosabb játéktervet tudok majd készíteni magamnak a torna előtt.
Nézzük a Solheim Cup pontversenyét. Egy győzelem közelebb vihetne a célodhoz, nem?
Mindenképpen. Úgy értem, az edzőmnek már mondtam korábban, nem akarok egy „választható” játékos lenni, de ha így alakulna, akkor szeretnék olyat produkálni, ami arra sarkallja a kapitányt, hogy engem válasszon inkább. Ez a verseny segíthet a pontok gyűjtögetésében, és bízom benne, hogy feljebb tudok lépni majd a ranglistán.