Reska János, az április végén lezajlott Horvát Senior Open-en Hideg János és Bihari Gyöngyvér társaságában vette fel a küzdelmet a Monarchia országainak válogatott versenyzőivel a Riverside Golf Clubban. 

Milyen élményekkel tértél haza a Horvát Nyílt Bajnokságról?

Úgy vélem, a szervezést és a mezőnyt tekintve nem ez volt a világ legszínvonalasabb versenye, ennek ellenére örülök, hogy részt vehettem egy nagyszabású nemzetközi megmérettetésen. Egyik kedves barátom megfűzött, hogy induljunk el ezen a tornán és mérjük össze tudásunkat a többi játékossal. Maga a létesítmény – ami a hétvégi esküvőket elnézve az idő nagy részében inkább különféle rendezvények helyszíneként, mintsem egy golfpálya klubházaként működik – nem okozott csalódást. A pálya izgalmas vonalvezetése meghozta a kedvet a játékhoz, a greenek azonban lassúak voltak, a felújítatlan bunkerek pedig meglehetősen elhanyagolt állapotban várták a versenyzőket. A gyakorlóterület szerencsére kiválóan alkalmas volt a chipek és pitchek finomítására. A rendkívül szép, hangulatos környezet és a baráti árak miatt mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha tehetik, látogassanak el a Zágráb melletti Riverside Golf Clubba.  

Hogyan foglalnád össze a három versenynapot?

A pálya sokkal több odafigyelést igényelt, mint ahogy számítottam rá. Az első két napon jobbra-balra csapkodtam, ám ez sehová nem vezetett, a nálam sokkal megfontoltabban játszó Hideg János taktikája lényegesen hatékonyabbnak bizonyult. Ő 84-et játszott első nap, én 91-et. Az első napon sajnos elég sok büntetőütést beszedtem, a labda gyakran a vízben vagy a bunkerekben landolt. A második napon, a kevésbé szerencsés ütések miatt megismételtem a korábbi, 91-es teljesítményem. A fairway-ek eltalálása sokat dobott az eredményemen, ennek hiányában ugyanis borítékolható volt, hogy becsúszik egy-egy bogey. A szokatlanul lassú greenek miatt a puttok is rövidebbek lettek, tehát egy kis időre volt szükség, mire alkalmazkodtunk a körülményekhez. Végül, a harmadik napon, a javuló pályaismeretemnek és mozgásomnak köszönhetően, 78-as score-al zártam a kört, ami nem kis büszkeséggel töltött el.   

Milyen volt az ellátás?

Indulócsomagként egy szendvicset és egy palack vizet kaptunk, a range és a klubház azonban rendelkezett étteremmel, sőt, a kétszintes teraszról még a kilences és tizennyolcas közelítőütéseket is láthatták a vendégek. A szinte folyamatosan zajló rendezvényeknek köszönhetően mindig nagy tömeg fogadott minket és a sikeres ütéseinket megtapsolták a nézők.

Mi volt a verseny tanulsága számodra?

A siker kulcsa véleményem szerint abban rejlett, hogy megtanultam alkalmazkodni a szokatlan körülményekhez és a váratlan helyzetekhez, beleértve a kihívásokban bővelkedő pályát, illetve a tényt, hogy az első nap csak este nyolckor derült ki egy emailből, hogy másnap mikor kezdünk. A kiváló pályaismeret, a fergeteges hangulat és a jó ütések aztán meghozták a várt eredményt!