Greff Bálint nemrég tért haza a Magyar Golf Szövetség és a kínai Caihong Golf operatív szakmai együttműködésében megvalósult téli juniortáborból. Ennek apropóján kerestük fel, hogy meséljen a két ország golfhagyományai közötti különbségekről, valamint a trópusi szigeten oktatóként szerzett tapasztalatairól.

Hogyan telnek a napjaid, amikor éppen nem golfozol?

A Toyota központjában dolgozom területi salesvezetőként. A Magyarországon jelenleg működő harmincöt kereskedés közül húsznak én vagyok az aktív kapcsolattartója. A feladatom, hogy havi tervszámokat határozzak meg, segítsek azok megvalósításában, valamint kezeljem a bemutató-, teszt- és csereautók állományát.

Amikor tavaly tavasszal beszéltünk, a tanítványaiddal heti rendszerességgel találkoztál a BOTANIQ Máriavölgyi Golf Klub pályáján. Hogyan halad most a golfoktatás?
Mivel kezdőkurzusokat még nem volt lehetőségem indítani, átlagosan heti egy alkalommal tartok bemutatóórákat a Highland Golf Clubban. Úgy tervezem, hogy az idei évtől már kezdő szövetségi tanfolyamokat is indítok, amelyekre havi egy-két alkalommal kerülhet sor.

Hogyan jutottál el Kínába?

Egy Harry nevű, kínai származású úriember révén, aki korábban a Highlanden golfozott, majd létrehozott egy csereprogramot a Magyar Golf Szövetség és a kínai Caihong Golf között. Ennek keretében magyar és kínai golfoktatókat kértek fel gyermekek számára szervezett edzőtábor megtartására. Harry meghívásának köszönhetően jutottam el Kínába, aminek kimondhatatlanul örültem; a program koncepciója is rendkívül inspiráló volt számomra.

Február 1-jén, a kínai holdújév idején indultunk Pekingbe Csiki Petivel, majd onnan tovább utaztunk a Hajnan szigetén található Hajkouba. Az edzőtábort a tengerpart közelében rendezték meg, egy olyan pályán, amely az ázsiai golfhelyszínek rangsorában az előkelő 11. helyen áll. A táborban részt vevő ötven, öt és tizenöt év közötti gyermeket tíz kínai edző, egy dél-afrikai származású tréner, valamint Peti és jómagam oktattuk. A tábor ideje alatt a gyermekek és szüleik egy közeli hotelben laktak.

Milyen sajátosságokat tapasztaltál a kínai golfkultúrában?

A kínai golfsport egyik sajátossága, hogy a játékosokat minden esetben caddie kíséri a pályán, aki viszi az ütőket és előkészíti a labdát. Az ország golfhagyományainak szerves része, hogy a caddie-k komoly, professzionális képzésben részesülnek, csakúgy, mint maguk a játékosok.

Ennek azonban láttam a hátrányait is: a caddie-k szinte mindent megcsináltak a gyerekek helyett. Beállították a labdát a greenen, sőt még azt is megmondták nekik, hová célozzanak, vagy hol helyezkedik el a bunker. Már az első nap végén beszéltem velük, és kértem, hogy húzódjanak háttérbe, hagyják a növendékeket kibontakozni. Ahelyett, hogy kész megoldásokat adtunk volna a szájukba, rávezettük őket a helyes döntésekre, kikértük a véleményüket, és pályastratégiát tanítottunk nekik. A tábor végére látványosan megmutatkozott az önálló gondolkodás és a szemléletváltás hatása: a gyerekek jelentős fejlődésen mentek keresztül.

Milyen a klubélet Kínában?

A klubéletbe nem láttam bele, mert reggeltől estig a tanítványaimmal foglalkoztam. A tábor ideje alatt alig találkoztam más golfozókkal, hiszen az egész pálya a gyerekek számára volt lefoglalva. Annyit azonban megállapítottam, hogy a sport még nem vert igazán gyökeret az országban. Míg Spanyolországban és az Egyesült Államokban szinte mindenhol találni golfpályát, Kínában mind a mai napig inkább az elitréteg sportjának számít. A gyerekeket célzó program éppen ezen a tendencián kíván változtatni.

Milyen hasznos tapasztalatokkal, különleges élményekkel gazdagodtál a távol-keleti út során?

Már a legfiatalabb, öt év körüli gyerekek munkamorálján is érződött, hogy rendkívül magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben. Hihetetlenül erős bennük a vágy, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák. Ebben a korban egy tíznapos edzőtábor óriási koncentrációt igényel, ennek ellenére meglepően kitartóan és fegyelmezetten viselkedtek, ügyesen birkóztak meg a kihívásokkal.

Az angol nyelvtudásuk általában alacsony szinten volt, hiszen a mindennapi életben nincs igazán szükségük az idegen nyelv használatára, legalábbis nem olyan mértékben, mint nekünk, európaiaknak. A kínaiak saját rendszereket és alkalmazásokat használnak, ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a fiatalabb generáció egyre nagyobb hangsúlyt fektet a nyelvtanulásra. Az oktatás során a nyelvi akadályokat a telefonom fordítóprogramjának segítségével hidaltam át.

A Kínában töltött idő rendkívül kellemesen telt, hiszen mindenki kedves és tisztelettudó volt velünk. A gyerekek sokat tanultak, és nagyon a szívünkhöz nőttek, ezért kicsit szomorúak voltunk, amikor a program végén eljött a búcsú ideje.